A szabadság ünnepe a szabadság levegőjének fogyatkozásában

Máthé Zsuzsa

2 nappal ezelőtt

2 perc olvasás

1956, 1990 és 2006 üzenete 2026-ban is ugyanaz: NE FÉLJETEK!

A Bem téren gyülekeztünk pénteken az őszi napsütésben, hogy a 70 évvel ezelőtti csodára, a magyar szabadságvágy szépséges felragyogására emlékezzünk újra együtt, egy sűrű, nehéz, fájdalmakat sem nélkülöző év után.

Ismerős, és ismeretlen arcok, kézszorítások és ölelések, kétségek és kérdések sokasága, és a szemekben ott csillogó reménység – ilyen volt az idei október 23-a.

És milyen még?

Nem egy, nem kettő és három, sok, túl sok ember súgta a fülembe, mondta könnyes szemmel rám nézve, vagy jelezte fojtott hangon, hogy a félelem beköltözött a mindennapokba. Köztisztviselő, aki szeretett volna, de nem mert közös fotót készíteni, nehogy a főnöke meglássa és kirúgja. Középiskolai tanárok, akik lehalkítva hadarták, hogy többen is jöttek volna, de az igazgató tiszás, az utolsó pillanatban visszamondták, mert volt már egy lájkból is kellemetlensége egy kollégának.

És egy nyugdíjas hölgy, aki elmondta, többeket képvisel a családból, a veje vállalkozó, de most mindenki gyanús, bizalmatlanság és bizonytalanság van, politikai ellenvéleményt megfogalmazni pedig felér egy üzleti öngyilkossággal. De a legszomorúbb a fiatal srác volt, akit az egyetemén piszkálnak, mert kimondja, amit gondol.

Szomorú és dühítő volt hallani az őszinte, de félelemmel, a szokottnál halkabban elmondott szavakat. Felidézte azt a régi időt, amikor a ‘80-as évek végén, még a szocializmus fojtogató légkörében a szüleim beszélgettek munkahelyükről hazaérve.

Az önkény szelleme valóban kiszökött megint a palackból és magával félelmet, szorongást, kétségeket és fenyegettetést hozott.

Tragédia, hogy 70 évvel a szabadságért vérüket adó pesti srácok és lányok áldozata, 36 évvel a rendszerváltás és 20 évvel a gyurcsányi szemkilövetések után ma újra félni kell, mert a szabadság ismért nem természetes, magától értetődő közeg.

De 1956, 1990 és 2006 üzenete 2026-ban is ugyanaz: